A MűvészetMalomban  2006-ban megrendezett kiállítás katalógusának bevezető tanulmányát  Tóth Antal művészettörténész, a kiállítás kurátora írta  Czimra Gyula művészetéről. A kötet tartalmazza a  művész életrajzát, kiállításait,  a róla megjelent írások bibliográfiáját, a kiállított alkotások műtárgyjegyzéket, valamint  11 színes és 7 fekete-fehér fotót.

Csodálkozással és csodálattal lehet csak adózni Czimra Gyula életművének. Nincs igazán mennyisége, annál inkább van minősége! Bár az nagyon relatív, hogy a legutóbbi kutatás előkerítette háromszáz körüli darabszám minek minősül, kicsinek, avagy nagynak huszadik századi magyar képzőművészeti viszonylatban. (1.) Ez a minőség a letisztulás kiugróan magas színvonalában nyilvánul meg és létrehozóját, Czimra Gyulát a legjelentősebb XX. századi magyar festőművészek közé emeli.
Különös habitusú alkotó volt, magányos és magának való, szokatlanul erős, extrémnek is nevezhető belső törvényekkel, akinek alkotói készsége és késztetettsége rendkívüli módon nyilvánult meg: a tegnap (valószínűleg patyolat tisztára mosott, tűhegyesre hegyezett) festő és rajzeszközeit úgy tette le, hogy évekig nem nyúlt hozzájuk. Amikor elővette őket, a tegnap megszakított, félbehagyott vonalnál és gondolatnál folytatta a munkát. Mintha időközben nem múltak volna el számlálatlanul évek egyetlen, de ne túlozzunk, csupán igen kevés felmutatható ujj- és elmegyakorlat nélkül. Tehát nem mindennapi alkotás-lélektani erők, indítékok működtek benne, amelyek felderítése, megfejtése nem a művészettörténet feladata, hanem a pszichiátria megfelelő szakágazataié.

Persze ne utaljuk egészen oda. A mi vizsgálati módszereinkkel is tapintható, hogy Czimra Gyula munkálkodásának és művészeti teljesítményének van rejtett, de nem rejtélyes logikája, amelynek csírái az iparos családi környezetből és az ifjú (nem művészeti) tanulmányaiból és műszaki rajzolói tevékenységéből sarjadtak ki. Az általa is megtapasztalt precizitásból: az asztalos illesztés még játszhat a milliméterekkel, a lakatos csupán annak tized- illetve századrészével, akárcsak a műszaki rajz. Ennek a pontosságnak az igénye-emléke, a reá való törekvés jelen van a művész kései képei kristálytiszta térképleteiben, amelyekben az iparosképzésben alkalmazott axonometrikus tér- és tárgyábrázolásnak és a művészi enyészpontos perspektívának sajátos összedolgozását láthatjuk. Ehhez Czimra rákoshegyi háza volt a modell: az egyre inkább kizárólagossá váló téma a szellem szárnyalását váltotta ki, a képi transzpozició egyre inkább leegyszerűsített, egyre elvontabb megoldásait eredményezte.